azt szokták mondani az emberek, hogy ha nem akarsz gondolni valamire, dolgozz. na nálam ez sajnos nem hogy nem működik, de pont fordítva sül el.

általában nem az olyan helyzetekről beszélek, amikor el kell intézni egy csomó dolgot és tele van velük a fejem, azokat hibátlanul el tudom felejteni (ha kell, ha nem). de amikor csak 1 gondolatom van... egy Nagy... na olyankor aztán semmi se megy. semmire se tudok kellően koncentrálni, mindennek mellényúlok, elsőre szinte mindent elrontok.

ez az agyalás nem az a fajta, aminek van végeredménye, vagy megoldása, vagy legalább egy kicsit is tisztábban látnám a dolgokat tőle... ez az a fajta, ami olyan, mint egy óriáskerék.
elindulok legalulról, felkap az érzés, egyre könnyebb minden, egyre többet látok a világból, tisztább a levegő, könnyebben lélegzem, gyenge szellő simogatja az arcom, olyan, mintha lebegnék ,gyönyörű a világ alattam. azt hiszem minden jó, és örökké így maradhat. de amikor legfelülre érek, nem állok meg. elkezdek visszasüllyedni, rá kell jönnöm, hogy ez az egész csak egy álom, és máris újra nullán vagyok.